|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.23. 11:13 - |
 |
[22-3] [2-1]
 Meglepődtem rajta, hogy pont a legegyszerűbb megoldást választotta. Igaziból nagyon nem erre számítottam. Mondjuk jó is, hogy pl. nem a mekibe megyünk. A múltkor voltam ott, mert letoltam egy adag sültkrumplit. Aztán közbe a plazma tv-t néztem... ott vetítették a zöldségeket meg gyümölcsöket, a gyorskajáldába. Direkt azokat, hogy az embernek lelkifúrója legyen az miatt, hogy megesz egy tonna egészségleten kaját. Szegény kisfiú is már a fejét a falba verte, velem szemben lévő oldalon.
-Oké. Menjünk -bólintottam, felé nézve. Aztán elindultam hazafele.
/folyt. hol? |
 - Rendicsek. Tudod mit?! Vacsorának bőven megteszi, ha a koli melletti pékségben veszünk kaját és leülünk a parkban megenni. Annál több nem is kell. - mondtam mosolyogva. Komolyan az a legjobb. Nem kell nagy fenekét kerekíteni a dolgoknak.
- Na az megfelel? - kérdeztem elmosolyodva miközben fejemet kicsit oldalra döntöttem. |
Fuck Yeaaah! -De te választassz, mert nem látok bele a fejedbe, hogy hova akarsz menni, és stresszel ha úgy érzem nem jó helyet választottam -tényleg elég ideges vagyok miatta általában, és nehezen választok randihelyeket. Mondjuk nem is nagyon szoktam randizni. De volt eddig négy. A többi szuka túl hamar beadta a derekát. Meg amúgy volt már nem is egy olyan időszakom, amikor egyáltalán nem akartam senkit sem felszedni hosszabb távra. Tudatosan alakítottam úgy, hogy max. csak meghúzzam őket.
-Merre? -léptem el tőle valamennyire. Zavart, hogy rá nem olyan megsemmisítően zavarbahozó hatással vagyok, mint az átlagra.
-Mi van a közelben? Meki? -vigyorodtam el a "tudatlanságomon". Elég hülyén jött ki, hogy már mióta itt lakok a közelben (mert ugye nincs távol a kolesz) és fingom sincs, hogy merre vannak az ilyen gyorskajáldák stb. Igaziból nem sűrűn megyek oda. Nem vágyom mindig azokra a kajákra. A hamburgert meg egyenesen utálom minden porcikámmal. Már a puszta szaga is felkavarja a gyomrom. 12 éve nem ettem. |
- Ha már ilyen szépen kérted akkor lehet róla szó. - mondtam mosolyogva miközben kicsit összezavarodva lestem rá mikor letérdelt. Aranyos húzás volt, de nem értettem a lényegét. Közelsége egyáltalán nem zavart, sőt még jobban feldobott, már nem mintha én akarnék tőle bármit is, de amúgy szeretek közel kerülni az emberekhez. Van egy megnyugtató hatása, ami miatt kicsit úgy érzem, hogy biztonságban vagyok mellettük.
- Na menjünk, de csak valami laza helyre ahova illünk is az utcai ruhánkban. - mondtam mosolyogva. Nem kell nagy fenekét keríteni. Menjünk el egy gyrososhoz, vagy egy hambishoz, az bőven megfelel szerintem mind a kettőnknek. |
Elvigyorodtam a középkorba illő kis beszédén. Sokkal jobb kedvem lett tőle. Letérdeltem elé és kezet csókoltam. -Akkor engedje meg hölgyem, hogy a szobájáig kísérjem önt -lestem fel rá, egyenesen a szemeibe. Végighallgattam még a két hosszabbra sikeredett kérdését. Addig végig térdeltem. Mellettünk elhaladt pár ember, és mindegyik kerek szemekkel nézett ránk. Totál olyan hatása volt a dolognak, mint egy lánykérés.
-Mondjuk egy vacsora? Csak, hogy a kisasszony jobban megkedveljen -álltam fel, mert már kicsit égő volt a helyzet. Amint teljesen felegyenesedtem, már elég közel kerültünk egymáshoz. Ó, igen. Pontosan tudtam mit csinálok... |
- Nem óhajtom sehova sem, egyedül otthonomba térni, jóuram. Kérem, hogy kisérje haza szerény személyemet, félnék egyedül megtenni eme hosszú út szakaszt, amely haza vezet. - pukedliztem vigyorogva. Néha elkapnak ezek a sületlenségek, de ki más lenne ilyen hülye ha nem én. Nem sokan állnak ki táncolni az esőbe minden zene nélkül. A környezetem mindig flúgosnak tart kicsit, de az soha nem zavart, hogy őszintén megmondjam.
- Na nem óhajt menni az urfi? Merre tartana még szívesen szerény személyemmel, ha nem haza? - kérdeztem tovább bohóckodva |
Beleptem a gyogyszertarba. Linda egy egyutterzo mosollyal az arcan fogadott. Fajdalmas ranezni arra az emberre, amelyik barmit is tud a problemamrol. Azt hiszik holnaputan meghalok... Vagy legalabbis olyan arcot vagnak, es ugy viselkednek. Pedig nagyon is élek, es valoszinuleg fogok is meg sokaig. Ha meg meg kell halni, akkor nincs mit tenni. Mindenkinek meg van irva a sorsa, ezt nem lehet megvaltoztatni. En ket evvel ezelott majdnem elpatkoltam, de sikerult visszahozniuk. A mai napig egyebkent joban vagyok az illeto mentosokkel. Viszont akkor derult ki, hogy genetikai baki csuszott a tokeletesen felepitett rendszerbe. Evmilliardok munkaja, szuletesek, halalozasok, mire vegre ide jutott az evolucio. Csak egy aprocska feketelyuk keletkezett a folyamatok kozepette, amit ha nem kezelunk, megolhet. Miutan megkaptam a szivgyogyszerem, kikaptattam a patikából. Gyorsan, biztosan a helyere csusztattam a dobozt, az elso farmerzsebembe. Vegre, van "dilibogyom”. Otthon is volt, csak eltunt a tartó es meg kene keresni. -Itt vagyooook! Gyors voltam mi? -mosolyogtam halvanyan Alisonra. -Beiktathatnank valami kiterot is... Hova akarsz menni? |
Gyógyszertár... biztos beteg... az agybetegséget nem lehet kezelni az a baj. Magamban elmélázva ültem a padon miközben a telefonomat nyomogattam, igazából annyira nem érdekelt mi is a baja, vagy miért jött ide, hiszen ez egy olyan hely amit sokan meglátogatnak. A héten én is többször jártam itt mert nem akart használni a torokfertőtlenítőm, így erősebbet kellett hogy vegyek.
- Nem feszülök rá semmire. Nem tudom most miről beszélsz. - morogtam miközben felálltam a hideg padról.
(Írói megjegyzés: Zsani nem érti miről lenni beszéd) |
-Jólvan. De ha egyszer látványosan ráfeszülsz a dologra -vontam vállat. Miután befékezett, eleresztettem a kezét. Félredöntöttem a fejem. -Na? -mint egy kutya. 'Eldobod már azt a labdát? Eldobod már azt a labdát?!' Szóval megvolt ez a tekintet is hozzá. Viszont még mielőtt nagyon beleéltem volna magam a helyzetbe, komolyra kapcsoltam és megindultam az ügyeletes gyógyszertár felé, ami egyébként pont útbaesett. Errefelé sokszor voltam már, és nagyjából ismer is az eladó. Egész jóban vagyok vele, ami egyébként nem valami jó, mivel ez azt bizonyítja, hogy sűrűn kell idejárnom... |
- Nem is így beszélek... - morgolódtam és engedelmesen sétáltam utána. Bár nem értettem miért "kata fel így a vizat" de mostmár mindegy.
- Egyébként meg egy szóval nem modntam, hogy azt hiszem nem bírsz. Csak nem szeretek láb alatt lenni és neked most dolgod van. Ezért mondtam hogy hazamegyek én egyedül is. Nem kell mellém mindig őrszem. Legtöbbször tudok magamra vigyázni. - mondtam komoly, rezzenéstelen kifejezéssel az arcomon, miközben megálltam a pálya kijárata előtt. Ha most nem enged el olyan pofont keverek le neki, hogy megbánja azt a napot is amikor így szorított. Nem szerette ha szorítják a kezem, mert a vékony bőröm miatt hamar belilul a csuklóm, ami egy táncosnál rettentően rondán néz ki. |
- Nem terrorizállak, ezt te is tudhatnád... ha terrorizálnálak folyton arról beszélnék, de nem teszem. - mondtam miközben megböktem az oldalát.
- Tudod mit... menjünk inkább és maradjunk csöndben. - mondtam mosolyogva, miközben a pálya felé sétáltunk.
- Egyáltalán mi a bajod? - kérdeztem mikor már kicsit fura volt, hogy mindenen vihog és vigyorog. - te beszívtál? - kérdeztem halálosan komolyan.
folyt.köv.: motorsport park |
 Muszáj volt elnevetnem magam, azon ahogy kiakadt. Nem mindig vagyok ilyen szemtelen, de néha, képtelen vagyok uralkodni magamon és amikor leordítják a fejem, vagy egy kicsit is mérgesek rám, röhögök. Most is ez történt.
Semmit sem feleltem, csak nevettem rajta és közben lassan, de biztosan haladtam a motorsport park felé. Az egyik elágazásnál lekanyarodtam, de még mindig vigyorogtam. Aztán hajlandó voltam megállni, és elmagyarázni a dolgot, miután lenyugodtam végre. -A bosszúddal terrorizálsz, azért. |
- Mi nem ér? Vincent... ez nem lehet igaz!! Ne csináld már... Nem hagyhatod lógva a kíváncsiságomat. - néztem rá komoly tekintettel. Nem szerettem ha az emberek azt teszik amit most Vinnie. Ha nem kapok magyarázatot a kíváncsiságomra nagyon kiakasztó tudok lenni.
- Menjünk... - lelkesedtem be teljesen. A tánc és a lovak mellett a száguldás a harmadik legnagyobb szenvedélyem, amiről sokan nem tudtak, de például a hétvégi elfoglaltságom a Forma-1 nézése...
- De addig sehova nem megyünk amíg nem mondod el miért vagyok gonosz... - néztem rá szúrósan a mellkasát böködve. |
Meghökkenve néztem rá, amiért meglökött. Végül csak sikerült elnevetnem magam. Sokszor van ez így mostanában, hogy nem tudok komoly lenni.
-Hát... -néztem rá és próbáltam megmagyarázni az előbbi kijelentésem miértjét, de amilyen kiskutya szemekkel figyelt, az megbabonázott. -Ez nagyon nem ér -sóhajtottam fel és inkább az előttem elterülő utat fixíroztam. Majd a kertesházakat lestem. Annyira jellegzetes Texas szaga volt mindennek. Imádok itt élni.
-Jó ötlet -bólintottam és továbbra is inkább a környezetre figyeltem és nem Alisonra. Őt már volt alkalmam alaposabban is szemügyrevenni, de a város ezen részén például még az életben nem jártam ezelőtt.
-Nem tudom -fordítottam felé a búrámat és vállat vontam. Semmi kedvem nem volt már magyarázkodni.
-Mi lenne ha benéznénk a Motorsports Parkba? -vetettem fel az ötletet. |
- Ne legyél... - mondtam nevetve és derekammal meglöktem az övét. Követtem tekintetemmel az útját, de nem tudtam biztosra akarok-e utána menni.
- Miért? - kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal kiskutya szemeket rávillantva. Kérdése kicsit meglepett, azt hittem neki van kimondott terve, de akkor ha nincs bolyongunk kicsit, aztán vissza a koliba.
- Nincs kimondott uticél? Mert akkor bolyongunk még egy kicsit és aztán vissza a koliba. - tanácsoltam vigyorogva, miközben megnéztem az egyik plakátot ami mellett elhaladtunk. A vidámpark egyik plakátja volt, de nem volt rajta különösebb érdekfeszítő kép vagy téma ezért Vincent után siettem.
- Szóval mesélj csak miért vagyok én gonosz? - kérdeztem felnézve rá miközben tovább sétáltunk. |
A kijelentésére felszaladt a szemöldököm, és olyan "Igeeen?" fejet vágtam. Majd elnevettem magam. -Arra kíváncsi leszek -de azért féltem ám, mert borzasztó csikis vagyok, szóval hiába leplezem, a rekeszizmom akkor is szét fog durranni. Már az irritál, ha az oldalamhoz érnek egy picit is. -Te szörnyen gonosz vagy amúgy -grimaszoltam egyet, és lefordultam egy mellékutcába. -Hova is megyünk? -vigyorodtam el, mert az előbb is csak úgy spontán hoztam azt a döntést, hogy most akkor erre. De különben csak mentünk mint a Bolygó Hollandi. |
- Mostmár mindegy... - sóhajtottam a válla fölül. Nevetve támasztottam fejem hátának... Reménytelen... ez a fiú reménytelen.
- Még nem találtam alkalmas időt... de majd amikor nem állsz rá készen, majd akkor jön el az én időm. - kacagtam fel ördögien, de aztán csöndben sétáltam immár mellette, elhagyva a szélárnyékot jelentő széles hátat.
- De egyébként nem kell fosnod, nem kell nagy bosszúra számítani, nem vagyok jó az ilyenekben. - nyugtattam meg most előtte sétálva, nem találtam a helyem.... |
Igaziból nem volt olyan nagy távolság köztünk, és amikor hallottam a hangját egy kicsit lelassítottam és hátrafordultam. Felmértem mekkora a vészhelyzet, hogy akar-e visszavágni vagy sem. Végül hagytam, hogy beérjen. Talán ez volt a nagy hibám...
-Hmm? Miért is? -ezt tényleg nem értettem. Azt hiszem megint nem figyeltem eléggé. Lehet egy jó seggről is lemaradtam.
-Te hallod... nem állsz bosszút. |
- Nem, dehogy is... semmi probléma nincs. - mosolyogtam rá miközben semmitmondó arccal bámultam őt.
- Rendben maci. - nevettem fel amikor ismét lecicázott. Nehogymár ő becézgethessen de én nem... az milyen már...
- Elhagysz? Hát máris megcsalsz? - kérdeztem mikoz megfordult egy szembe jövő csaj után. A kis picsa erre pökhendien felhúzta orrát, majd tovább sétált.
Finoman vállra csúsztattam a kezem miközben mögé siettem.
- Szegény kiscsaj... gyorsan letöröltem a mosolyt az arcáról. - nevettem fel mosolyogva. - Pedig én csak hülyültem.. de mostmár nindegy. - nevettem fel immár mellőle.. |
Miután elkezdtem csikizni, nekilöktem a legközelebbi fának és úgy kínoztam tovább. -Van valami probléma? -nevettem fel és tovább kínoztam ott ahol tudtam. Mikor már éreztem, hogy nagyon nem bírja tovább, megragadtam a két kezét és úgy vezettem ki a járdára. -Most eleresztelek és eltűnök innen cica -mondtam neki továbbra is vigyorogva és kicsit közelebb hajolva a szokásosnál. Aztán elengedtem a kezeit és elsprinteltem a közeléből. Isten ments, hogy visszaadja.
Ha üldözött akkor tovább futottam, ha nem akkor lelassítottam és sétáltam. |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
