|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.22. 13:07 - |
 |
[37-18] [17-1]
 Végighallottam a kis beszédét, amit nem könyörgött végig, mint ahogy sok lány tette volna, hanem érvelt a szabadulása mellett rendesen. -Hmm. Szóval a kanapén folytassuk? -jelent meg az arcomon egy pajzán vigyor, majd erőt vettem magamon és lendületesen leugrottam róla. Rögtön körülbelül 3 méteres távolságot hagytam kettőnk közt. Még a szeme is rosszul állt. Azt éreztem, hogy bosszút akar állni rajtam. Ott helyben vártam a reakcióját. Megmondom őszintén, paráztam tőle. Egy óvatlan pillanatban elkezd csikizni, vagy valahogy megkínoz. Mondjuk annyira nem vagyok csikis, de akkor sem szeretem. |
 Hát valahogy már megint sikerült ennél a póznál kikötnünk csak most már a földön... vajon mi lesz a következő helyszín?- Héé épp most adtam meg magam erre még le is fogsz?! -néztem rá össze szűkített szemekkel, közben persze azon gondolkoztam hogyan kéne szabadulni.- Hát tudod fen áll ennek a lehetősége is... De néha kockáztatni kell. -vontam vállat bűbályos mosollyal az arcomon majd folytattam a kis eszmefuttatásomat.- Na meg különben is meddig szeretnél így itt ücsörögni rajtam? Mert ha sokáig akkor igazán vissza keveredhetnénk közben a kanapéra az valahogy kényelmesebb volt.- vigyorodtam el kissé. Tuti nem ilyen válaszrá várt inkább valami könyörgésre de azt várhatja is! |
Csak a földön kötött ki a kis nyuszifül. Én meg ráültem, hogy ne tudjon menekülni. Diadalmas vigyorral megfűszerezve néztem rá a kezemmel a párnával. -Biztos? -kérdeztem, majd eldobtam a "fegyveremet" és lefogtam a kezét. -Én nem bízok mostmár benned -jelentettem ki és továbbra is görcsösen szorongattam. -Elengedlek, aztán kinyírsz -csóváltam a fejemet rosszallóan, majd ráfigyeltem, hogy mit fog kieszelni a szabadulása érdekében. |
Igyekeztem háritaní a felém repülő párnákat közben pedig menekülni a nappaliból de amilyen szerencsétlen vagyok ez persze nem jött össze. Mármajdnem elértem az ajtót mikor az egyik előttem landoló párnán átestem a sötétben és ugyan nem landoltam a földön de ez csak ideiglenes szerencse volt mert a következő pillanatban Dylan jóvoltálból még is ott kötöttem ki.- Oké, oké, megadom magam! -nevettem fel végül felemelve a kezem jelezve, hogy Ő győzött. |
Igaziból tudtam, hogy vissza fogja adni duplán ezt a csikizést, de én sem fogok ilyen könnyen megfutamodni egy-két párnától. Felszedegettem őket és mindet felé hajigáltam, de mikor láttam, hogy menekülni akar, futottam felé egy nagy párnával a kezemben. -This is SPARTA! -kiáltottam fel. Ha sikerült utolérnem akkor a földre terítettem, ha nem akkor tovább üldöztem kifelé a nappaliból. Komolyan legalább úgy nézhettünk ki mint két egymást nyúzó testvérpár. |
Kétlem, hogy bárki is nevetett volna ennyit egy horror film alatt bár igaz, az asziszem már egyikünket sem érdekelte.- Jaj ne! -nyögtem fel mikor rám ült és semmi esélyem nem maradt a szabadulásra. Össze vissza vergődtem alatta meg sikongattam de nem tehettem ról hihetetlen csikis voltam és ő ezt ki is használta. Igaz ha valaki ezt hallja vagy benéz lehet kissé félre értette volna a helyzetet. Mikor végre abba hagyta nyöszörögve kiterültem a kanapén. - Nem, nem vagyunk. Ezt még megbánod! - néztem rá össze szűkített szemekkel. Pár pillanatig még fetrengtem majd hirtelen felpattantam és elkezdtem párnákkal bombázni de mikor elfogyott a municióm gyorsan a biztonságot nyújtó ajtó felé vettem az irányt, hogy ha kell legyen menekülő útvonalam. |
Amiért így röhögött a passiómon, még jobban meg akartam kínozni. Ráültem, hogy ne tudjon elmenekülni és csikiztem, ahogy bírtam.
-Ne hagyjam abba? Oké -nevette, az arcába és folytattam a kínzását. -Tudtad, hogy a fiúk kedvenc mondata a ne hagyd abba? -kérdeztem tőle nevetve, aztán hacsak nem szabadult ki valamilyen csoda folytán, még csikiztem egy picit, majd hirtelen leugrottam róla és a szoba túlsó felébe hátráltam. -Kvittek vagyunk, nem vágsz vissza! |
Morcosan néztem, hogy milyen jól szórakozott rajta, hogy így megijdetem de aztán én kezdtem szakadni a nevetéstől. Hát oké ki gondolta volna, hogy ilyen jól célzok? Megpróbálltam össze szedni magam és nem nevetni rajta ahogy szenved de hát végül is megérdemelte.- Hupssz... -haraptam az ajkamba és próbálltam vissza folytani a vigyoromat de a komoly képe láttán csak újra elnevettem magam.- Na már. -löktem odébb morcosan a párnát az arcomból de mikor elkezdett csikizni felsikkantottam és eldőltem a kanapén.- Ne, ne hagy abba! - nyöszörögtem nevetve és igyekeztem valahogy szabadulni. |
Majd kicsattantam az örömtől, hogy sikerült rendesen ráhoznom a frászt Fizzyre. Szinte már görcsöltek az arcizmaim a sok röhögéstől. De még mielőtt abbahagyhattam volna szép lassan, ő megsürgette az ügyet. Izomból nekem vágott egy keményebb díszpárnát tökre pontosan. Rögtön odakaptam az érintett területhez és kétrét görnyedtem egy kis ideig. Után nagyon csúnyán néztem rá. -Ezt nem szabad. Ilyennel sose játszunk -mondtam el lassan és közbe megfogtam egy közelebbi párnát és a legvégén az arcába nyomtam. Aztán bosszúból elkezdtem csikizni. Ez az amikor a fagyi visszanyal. |
Tökre lefoglalt a film meg, hogy próbálljak nem megijedni amikor éppen valakit gyilkolnak vagy elő ugrik valaki a sötétből. Mert már így is épp eléggé megijedtem Dylantől mikor bejött szóval nem kéne még egyszer ezt bejátszanom. Szóval igyekeztem tök nyugodtan nézni ami össze is jött csak annyira koncentráltam, hogy mikor persze Ő ijesztett meg újra jó nagyot ugrottam. Aztán a következő pillanatban már magamat nevettem ki hiszen tök abszurd volt, hogy tudok így megijedni már másodszorra tőlle.- Hééé ez gonosz volt! -néztem rá csúnyán de félig nevetve és hozzá vágtam a párnát. |
A nevére bólimntottam, hogy tudomásul vettem, majd a filmet néztem. Részben arra figyeltem, részben, hogy mikor lehetne jól megijeszteni Fizzyt. Vártam a pillanatot, amikor feszültség a tetőfokra hágott és akkor váratlanul felkiáltottam.
-Húú! -jó ez elég gyenge volt, de ilyen helyzetben, horrornál megteszi. Jó lehet egy kicsit gonosz volt tőlem... majd túlteszi magát rajta.
Ha nagyon megijedt, akkor egy jót röhögtem rajta. Ha mégse sikerült az akcióm, elkeseredett képet vágva dőltem vissza a helyemre és a tévére szegeztem a tekintetem. |
- Csak nem számítottam senkire. Amúgy meg ki tudja még az is lehet, hogy te vagy a fűrészes gyilkos. -nevettem fel majd újra a tv-re szegeztem a tekintetemet ahol épp egy pillanatnyi szünet állt be. Vagyis éppen nem készültek meggyilkolni senkit bár csak mert azon most voltak túl.- Hmm.. kedves tőlled majd még meglátom élek e a lehetőséggel. -haraptam az ajkamba kissé elvigyorodva.- Fizzy vagyok. -lestem rá fél szemből miközben a sötétben próbálltam kicsit jobban végig mérni de ez ilyen fény viszonyok közt elég nehéz volt. |
Láthatóan meglepte a lányt a megjelenésem. Rögtön arrébb ugrott annyira beparázott, én meg vigyorogtam rajta. -Na nyugi, ennyire csak nem vészes -utaltam a filmre. Én soha nem féltem ennyire egy horror miatt, bár miközben néztem, előfordult párszor, hogy megrezzentem, esetleg hátrébb húzódtam, de ennyire mint ez a csaj...
-Ha gondolod, majd az ölembe ugorhatsz -ajánlottam fel neki ezt a kihagyhatatlan lehetőséget. Aztán a filmre néztem egy rövid időre. -Egyébként Dylan -mutatkoztam be, félig-meddig őt nézve. |
A térdemre támasztva az állam bámultam a tv-t nagy kitartóan bár amikor épp valakit aprítottak azért néha becsuktam a szemem pár pillanatra. Utáltam a véres jeleneteket de valami szellemes, ördögűzős horrortól jobban paráztam volna szóval ez még elment.
Telljésen belemélyültem a filmbe és felse tűnt, hogy valaki belépett a helységbe viszont mikor az a valaki megszólalt ilyedtemben vagy fél métert ugrottam arrébb így ülő helyzetből.-Jézusom, ne ijesztgess! -néztem kissé morcosan az alakra. Mikor viszont maradni akart csak gyorsan elkaptam a kezét és már le is húztam magam mellé.- Jó de ha még egyszer megijesztesz kiraklak. -vigyorodtam el. Nem mintha sok esélyem lett volna erre de fő a magabiztosság. |
Egy kimerítő csoportos hip hop edzés után először a fürdőbe mentem. Mikor ott is végeztem a dolgaimmal és egész normális, sexy külsőt varázsoltam magamra úgy döntöttem, hogy lent fogok tévézni a nappaliban. Útközben végig azért drukkoltam, hogy valami jó csaj is legyen már ott, akit fel tudok szedni legalább egy "ottalvós bulihoz". Mikor leértem az említett helyiségbe egészen meglepődtem. Be volt sötétítve és egyetlen szépség ült azon a rohadt nagy kanapén. -Hát te? -kérdeztem, majd a tévére néztem, melyben pont akkor fejeztek le valakit. -Hallod, ezt én is nézem! Szoríts helyet. |
A nappaliban ücsörögtem és a tv-t bámultam egy párnát ölelgetve a pokróc alá bújva és igyekeztem nem halálra rémülni. Franc se tudja miért nézek én egyedül horrorfilmet ha társaságban is félek. Vagy is igazából csak a makacsságom vett rá és elhatároztm, hogy igen is én aztán nem félek. Hát pedig de, de mostmár mind egy volt. Csak azért is végig akartam nézni bár szinte biztos voltam benne, hogy ez után nem fogok tudni aludni. Legalább egy hétig. Szóval a körmömet rágcsálva ültem egyedül a sötét szobában csak azért is alapon. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
