|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.22. 13:15 - |
A nappalival szomszédos. Csak egy szűk kis folyosó választja el a kettőt. |
[19-1]
 Elhúzódtam tőle és követtem a tekintetemmel a mikróig, ahol kivette a szendvicseket. Egész gusztán néztek ki, bár az előbbi ügy miatt már abban sem voltam egészen biztos, hogy éhes vagyok-e, illetve kell-e az ő kajája. Teljesen másfelé jártak a gondolataim. Bátortalanul bólintottam a kérdésre, majd én is odamentem a kajához. Elvettem az egyik szenyát és elkezdtem elsüllyeszteni magamba. -Ráérek, szóval... -vontam vállat, majd gyorsan befejeztem a mondat végét, ha nem lett volna elég egyértelmű. -Igen-néztem rá, aztán a kajámmal foglalatoskodtam. |
Felvont szemöldökkel néztem Felixre, mikor egyszercsak eltávolodott. – Semmi baj – mosolyodtam el halványan. Édes. – Akkor együnk. Éhes vagy még? – löktem el magam a pulttól és kivettem a melegszendvicseket, kiraktam egy tálra. Ketchupot is vettem ki a hűtőből, majd a csípőmmel belöktem a hűtőajtót és kérdőn néztem a fiúra. Eszünk, aztán dugunk. – És lejössz velem a városba? – mosolyodtam el halványan. – Nem teheted meg velem, hogy új társaság után kelljen néznem – tettem hozzá halálosan komolyan, így is gondoltam. Ha már itt van ő, főleg ilyen édesen, nem fogok újból valaki olyant keresni, akit ide-oda cipelhetek. |
Igen, határozottan jólestek a csókjai, csak éppen ezek nem szerelemből voltak. Csak az alkalmi vágy jelei, a szikra amitől majd lángra kapunk és meg sem állunk az ágyig. Aztán ha megvolt, akkor nincs folytatás. Elmegyünk egymás mellett, mintha nem ismernénk a másikat. Szomorú, de ez van. Egy pillanatig tétováztam két csók között, higy most akkor mit is akarok én tulajdonképoen. De Mady nem engedte, hogy túlságosan elhúzódjak, úgyhogy nem is tettem. Csak egyszerűen elgondolkoztam egy röpke pillanat erejéig. Én is be akarok állni az egyéjszakás kanok közé, akiket a puszta látvány levesz a lábukról és álló farokkal, hűségesen követik a megkúrnivaló szukát? Nem! Ez nem én vagyok. Legbelül persze, hogy akartam, mert ki ne akarná? De az eszem megálljt parancsolt. Kemény kétes érzések kerítettek hatalmukba, végül meghoztam a nehéz döntést. Utoljára megcsókoltam, majd elhúzódtam tőle. -Mady, sajnálom, de ez nekem nem megy. Ez nem én vagyok -néztem rá bűnbánóan. |
- Tényleg? – kérdeztem vigyorogva, majd hagytam, hogy megcsókoljon. Miután elszakadt az ajkaimtól, a tarkójára csúsztattam a kezem és visszahúztam egy újabb, hosszabb csókra, gyengéden sötét tincseibe markoltam. Az egyik lábam lassan felhúztam a lábszára külső oldalán és valamennyire köré fontam, közben magamnál tartottam még egy-két csókra. És megint eszembe jutott, hogy ez így nem oké, hogy ennek nincs semmi értelme és hogy ettől csak ugyan olyan „kurvás” maradok, mint amilyennek mondanak, de akkor is… olyan jó érzés, hogy valaki akar, még ha csak egy egészen pici időre is, elhinni pár percig, hogy nem csak a szexért érdeklem… aztán összetörni. Újabb üveg piát venni, újabb szál cigire rágyújtani, újból összekarmolászni az alkaromat és órákig csak csendben bámulni magam elé, azon gondolkozva, mi a baj, mivel sértettem meg már megint a lelkem és miért szorít a mellkasom. Vicces dolgok ezek. Élni egy kicsit, egy pár percnyit, szórakozni aztán meghalni picit. Szánalmas. Finoman ráharaptam Felix telt alsó ajkára és magam felé húztam, majd számat újra az övére tapasztottam, nyelvem átsiklott résnyire szétnyílt ajkai között. A karjai közt lenni aztán idegenként elsétálni egymás mellett. |
Ettől a megőrjítő távolságtól már kezdtem begerjedni. A tekintetem folyamatosan cikázott a szája és a szeme között. Éreztem, hogy ebből egy jó kis dugás lesz nemsokára. Ő is benne volt meg én is. Egyszer muszáj túlesni az elsőn.
-Majd én segítek a problémádon -vigyorogtam rá sejtelmesen, majd vettem egy nagy levegőt és vadul megcsókoltam. Utána csak egy kicsit távolodtam el tőle, pont annyira, hogy jobbik esetben viszonozza a csókot, rosszabbik esetben pofánvágjon. |
- Mhm – bólintottam egy vigyorral, valószínűleg ha szemmel lehetett volna vetkőztetni, már leszedtem volna Felixről a gatyát, de így csak minden zavartatás nélkül nézegettem.
Tehát B – jegyeztem meg magamban egy vigyorral, mikor közelebb jött hozzám és megkaptam a választ a kérdésemre. Oldalra döntöttem a fejem és valamivel közelebb hajoltam hozzá, de némi alig számító, mégis őrjítő távolságot hagytam magunk közt. A kérdésén lassan elvigyorodtam, jobbat nem is kérdezhetett volna. – Nem is tudom… én azért szívesen bekapnék valamit – vigyorogtam rá. |
Én a tulsó oldalon támasztottam magam az asztalnak, de irritált, hogy Mady így nézett. Lehet, hogy egy kicsit feltűnő volt az a 18 centi, de akkor is.
-Látom találtál magadnak néznivalót -jegyeztem meg egy pajzán mosoly kíséretében, aztán végignéztem Madyn. Minden testrésze nagyon tetszett de főleg a mellei.
-Annyira már nem -fogtam magam és odamentem hozzá. Mellette támaszkodtam és stíröltem. -Miért? Te talán igen? -úgy éreztem már csak percek kérdése és egymásnak esünk. |
- Ahj, ez rövid volt – döntöttem hátra a fejem és abbahagytam a táncolást, a következő szám ritmusát most semmi kedvem nem volt átvenni. Felix felé fordultam, közben hátrébb léptem és a pultnak dőltem. Lassan végigmértem, bizonyos ponton tovább megakadt a szemem. – Hm. Éhes vagy még? – haraptam az alsó ajkamra, miután nehézkesen, de elszakítottam onnan a tekintetem és visszanéztem Felix szemébe. Halványan elmosolyodtam, míg a választ vártam, magamban felsorolva a lehetőségeket. A) eszünk és dugunk, B) dugunk és eszünk C) dugunk D) eszünk. Mindegyik elég jól hangzik… azt hiszem. |
-Nekem? Nagyon is -a vigyor továbbra is ottmaradt az arcomon. Kifejezetten élveztem a helyzetet. Ki ne tette volna? Egy ilyen jó csajt... ahhw. Imádtam ahogy rázza magát nekem. Kicsit előrébb is hajoltam, így már lassan a mellét fogtam nem az oldalát. Igaz, szerintem azt sem bánta volna, sőt. Az ilyenek is maximum egy éjszakára jók, mert hasonlóan laza könnyedséggel képes lenne megcsalni. Egy normális kapcsolat nem itt kezdődik... ha egyáltalán van olyan. Én már abban sem hiszek. Mindegyik egy nagy féreg volt velem.
Mikor vége lett a zeneszámnak egy kicsit eltávolodtam és vártam mit fog reagálni. |
Nem kellett egyébként sem különösebben bíztatni, de mikor már szorosabban magam mögött éreztem Felixet, még lelkesebb lettem. Különösen meg voltam elégedve magammal az arckifejezése láttán, hát, még amikor a dudort is megéreztem a sliccénél. Szeretem az életben a váratlan… meglepetéseket?
- Csak nem tetszik? – tettem fel a költői kérdést és továbbra is az ágyékához dörgölőztem. Valószínűleg ha nem tartozik abba a picike csoportba, akik külsőre tökéletesek számomra, elküldöm a francba, de szerencséje volt. Bárkit bármit pletykált össze-vissza, igenis finnyás vagyok pasik terén és csak kevesen vannak, akik tényleg tetszenek is. Nincs konkrét típusom, nagy az eltérés azok között a bizonyos „pasik” között. Azt hiszem, találtam valami jobb szórakozást az evésnél. Futólag megfordult a fejemben, szemétség lenne-e itt hagyni, amint elkészül a kaja, de hamar elvetettem az ötletet. Halkan felsóhajtottam és feljebb vezettem az egyik kezét az oldalamon. A konyhában csak jó dolgok történhetnek… van kaja, meg most ez… szeretem a konyhát. A szívem gyorsabban vert, a testem hevesen reagált Felix közelségére és már nem is tűnt olyan fontosnak az a szendvics. |
Ha valaki jobban fel tudott volna tüzelni, mint Mady, annak le a kalappal. De ez a csaj tényleg brutális hatást ért el nálam. Először hagytam, hogy közelebb húzzon, akkor még nem értem hozzá teljesen. De ahogy ő egyre jobban és bátrabban riszálta azt a formás hátsó felét, úgy én is merészebb lettem, szóval előrébb léptem, így már minden mozdulatát éreztem is. -Uhh Mady, ez... -vigyorogtam rá élvezettől ittasan. -rohadt jó! -nem tagadom, nagyon kanos lettem. A farkam is állt mint a megyeri híd. /lol :D / |
Halkan elkuncogtam magam, mikor Felix belement a játékba, úgy döntöttem, bírom ezt a srácot. Nem bírtam a fapofa embereket, akik nem csak lesnek komoly pofával az emberre és képtelenek egy kicsit hülyét csinálni magukból. Nem is élnek igazán.
Mivel ide csak táncosok jártak, ezért szinte el is vártam Felixtől, hogy ő is táncolni kezdjen. A mobilom hangszórója elég hangos volt, ha valami halkabb zenére tomboljuk ki magunkat, valószínűleg tényleg elég nevetségesen festettünk volna. Elnevettem magam, mikor a fenekemre csapott, aztán mindkét csuklóját elkaptam és magamhoz rántottam úgy, hogy háttal álljak neki. A kezét összefogtam magam előtt és tovább folytattam az előző mozgást, csak most jóval közelebb a fiúhoz. Szerettem testi kontaktba kerülni az emberekkel, ez alaptermészetemből jött és valamennyit a tánc is hozzáadott. A táncosok sokkal közvetlenebbek, mint a legtöbb ember, én legalábbis így tapasztaltam. Oldalra fordítottam a fejem és hátrébb döntöttem, hogy Felixre tudjak vigyorogni. Nem szorongattam túl erősen a kezét, de elengedni sem terveztem. Nem kívánságműsor, itt és most erőszak lesz. Vagy valami hasonló. |
Reméltem, hogy nem fog beléférni, mert akkor én járok jól. Imádom az ingyenkaját. A mikró felé tekintgettem és megint belezsagoltam a levegőbe. Nagyon megkívántam. Ennek jeléül erősen korgott a gyomrom. Ez az amit utálok.
Mady középkorba illő szövegén csodálkoztam egy kicsit. Nem mindenki ilyen merész, hogy ilyen viccesen adja elő a bemutatkozását. De végülis jó, mert feszültségoldó. Én meg belementem a játékába, szóval letérdeltem egy kézcsókhoz. -Hölgyem, ez igazán megtisztelő -mosolyogtam rá, majd felegyenesedtem. Eközben a háttérben elkezdődött valamelyik Green Day szám, csak azt nem tudtam beazonosítani, hogy melyik. Egyébként meg nem nagyon hallgatok ilyesmit, ha már rock -és alfajai- akkor Papa Roach, My Darkest Days, vagy Rob Zombie. -Oké -tény, hogy nem voltam valami beszédes kedvemben, pedig a tudásom megvan hozzá. Annak ellenére, hogy német születésű vagyok, anyanyelvi szinten beszélem a angolt. Furcsa, de egyiket sem érzem nehezebbnek. Láthatatlan váltás van a kettő között. Szóval ez kedvfüggő. Egyszerűen nem volt mit mondanom neki. Csak követtem a csajt a szabad terep felé, ahol kevesebb akadály volt. Ott meg ketten úgy táncoltunk, mintha legalább valami mulatós ment volna. Mikor rázta nekem a seggét, nem bírtam megállni és rácsaptam. |
- Hmm, nem is tudom – mosolyodtam el halványan, a fejemet ingatva. Egyértelműen sok lett volna, de túl önző vagyok ahhoz, hogy csak úgy megosszam akárkivel. A Felix féle akárkikkel persze szívesebben osztozkodok, az igaz… - Talán nem fog belém férni – döntöttem oldalra a fejem és halványan elvigyorodtam.
- Örvendek, Felix, jelenléte örömteli perceket okozott személyem számára. Madison vagyok, de ha urad úgy akarja, szólíthat Madynek – nyújtottam a kezem színpadiasan kézcsókra, aztán elvigyorodtam.
- Ahh, ezt szeretem – pillantottam futólag a pulton hagyott mobilom felé, most éppen az egyik jelenlegi kedvenc számom kezdődött. – Gyere – csusszantam le a pultról és elkaptam Felix kezét, a tenyerünket egymás felé és összefontam az ujjainkat, aztán a csípőmet oldalra oda-vissza mozgatva közelebb léptem hozzá, hátrafele toltam, majd én kezdtem hátrálni és húztam magammal. Kuncogva elengedtem és a pörgősebb résznél a csípőmet ringatva, a hajamat dobálva táncoltam tovább egyedül. Alapvetően remekül elszórakoztatom magam, ha van zene, ha közönség van hozzá, akkor még jobban. Felixnek háttal némi fenékrázást is produkáltam a hajamba túrva, majd apróbb táncmozdulatokkal megnéztem, hogy áll a melegszendvics. |
-A kis kannibál! -egy pillanatig még sikerült tettetnem a döbbent fejet, de aztán elmosolyodtam. Tudtam, hogy nem gondolja komolyan. De már ebből a megszólalásából is leszűrtem, hogy jó humora van és jellegzetes "kemény csaj" kategória. Nem egy cicababa.
-És nem lesz neked egy picit sok? Mert ha úgy van akkor... én itt vagyok -mutattam magamra és finoman utaltam rá, hogy igazán adhatna nekem is. Persze azt gondoltam, hogy nem fog. De egy próbát megér. -Egyébként Felix vagyok -mutatkoztam be, hátha ezzel segítem a saját helyzetemet. Aztán a hűtőhöz sétáltam és belenéztem, hogy mégis mit lehetne még enni a melegszendvicsen kívül. Hát igaziból nem volt olyan sok minden amit szeretek is. Én meg inkább nem állok neki főzni, mert abból az lesz, hogy felgyújtom a koleszt. |
- Szia – mértem végig halvány mosollyal az érkezőt, látásból biztosan ismertem, mint a többi suliba járót. Na, jó, a jóval kisebbeket nem nézem meg annyira soha, hogy emlékezzek is rájuk, de ő vagy évfolyamtársam volt, vagy alattam járt eggyel. Aranyos. – Összevesztem a szobatársammal, aztán gondoltam gyorsan bedobom a sütőbe, hátha valaki megeszi a bizonyítékot – vontam vállat halálosan komoly arccal, aztán elvigyorodtam és lecsavartam a barack léről a kupakot, ittam pár kortyot. – Egyébként melegszendvics – ültem fel a pultra, sokkal jobban szerettem azon ücsörögni, mint a székeken. Kíváncsi voltam, elkezd-e pitizni egyért, igazából valamennyire reménykedtem is benne. Mindketten jól járunk: ő kap kaját, én kapok társaságot, fair ajánlat… bár, ő is megkapja az én társaságom, szóval igazán adhat még mellé valami mást is. Újból belekortyoltam a barack lébe, eperlé híján ez volt a kedvencem. |
Éppen a délutáni, edzés utáni szokásos pihenőm egy részét tartottam mikor szörnyen megéheztem. Valami pizzát akartam enni vagy hasonlót, így levándoroltam a konyhába. Gyakran előfordult, hogy voltak már itt egy-ketten de akkor sem zavartattam magam igazán, ahogy most se. -Hello -köszöntem rá a csajra, majd gyorsan végigmértem. Igazán tetszetős. De amúgy nem ismertem, csak látásból, mert párszor elhaladtam mellette a gimnázium folyosóin. Akkor is mindig nézegettem... van miért. -Mi készül itt? -szagoltam bele a levegőbe. Valami igazán kellemes illat volt, talán melegszendvics lehetett. Egy kis könyörgés és még a végén nem is kell kaját csinálnom magamnak. |
- Készülj már el – szuggeráltam a sütőt és a benne sülő három nagy szelet sonkás-sajtos melegszendvicset. Már ránézésre is nagy adagnak tűnt, de a biztonság kedvéért mindig többet csináltam, mert mi van, ha még éhes leszek és nem lesz elég? Mivel most éppen nem edzettem, nem az onnan megszokott nagy ülepű melegítőnadrág – sportmelltartó párosban feszítettem, hanem fekete latexnadrágban és piros trikóban. Egyedül voltam, a csendet a telefonommal próbáltam oldani, a szokásos Green Day – Marilyn Manson és néhány más, hozzájuk hasonló zene szólt rajta. – Ajj, gyerünk már – grimaszoltam, majd magukra hagytam a szendvicseket és valami iható után néztem. |
A nappalival szomszédos. Csak egy szűk kis folyosó választja el a kettőt. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
