|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.23. 10:19 - |
 |
[14-1]
 -Hazamennél? 2 perc az egész... -enyhén csodálkozva néztem rá. Hát akkor tényleg türelmetlen lehet, ha annyit sem bír várni.
De hogy még véletlen sem álljak sokat az idegeskedő "kislány" előtt, kimeneteltem a sorok közül, a lépcsőig és ott bevártam Alisont.
-Nehogymár egyedül kelljen hazamennem -már megint előjött a hülye énje. Mi az, hogy unom? Basszus. A nők aztán keresztbe-kasul tudnak komplikálni.
-Inkább kövess kifelé. És hagyd abba az örökös 'Vin biztos nem bír' dumádat. Majd kint elmondom hova akarok menni. -kaptam el a kezét és "húztam" magam után. /folyt. utcák |
 - Menj csak én majd megvárlak vagy esetleg hazamegyek ha megunom a várakozást. - mondtam mosolyogva és miután megnéztem a célba értő kicsikocsit én is felmentem Vincent után. Szegényt már sajnáltam, hogy velem kell töltenie az idejét...
- De egyébként hazatalálok egyedül is ha már nagyon unsz és menni szeretnél. - mondtam vállat rántva miközben tovbb sétáltam mellette. Nem tudom mi dolga lehet, hova akar beugrani, de egészségére váljék, ezt tudom egyedül mondani.
- Egyébként elmondod mi dolgod van, vagy fogjam be a pofikám és baktassak csöndben mielőtt az idegrendszereid végelgyengülésben szét nem szakadnak és el nem veszted a fonalat?! - kérdeztem komolyan az arcát pásztázva. |
Sóhajtottam, mert megint nekem kell döntenem. Konkrét választ vártam volna, hogy igen or nem. -Jó, akkor menjünk -mosolyogtam rá, hogy azért mégse tűnjek olyan bunkónak mindig. Amúgy lehet még jobb is, ha előbb hazaérek, mivel van a szobámban egy kis elintéznivalóm. Létfontosságú elintéznivalóm. Mondjuk szerintem ebből így is-úgy is éjjel-nappali lesz. Már a tűzzel játszok. Sokan nem tudják igazán, mit jelent ez, én viszont nagyon jól ismerem. De ma már úgy vagyok vele, hogy ami nem öl meg, az megerősít.
Felálltam a helyemről, és kifelé vettem az irányt. -Na, jössz? -néztem vissza Alisonra. -Még be kéne ugranom valahova hazafele... -igen, nem játszok tovább. |
- Maradhatunk, csak üljünk előrre. Utállok itt hátul lenni. ÉS legközelebb egy Forma 1-es versenyre. Azt jobban szeretem, főleg, hogy annál hangosabb és gyorsabb nincs az egész világon. - sóhajtottam és előkaptam a telefonomat. A háttérképem egy Red Bullos autó volt. A kedvenc csapatom. A hétvégék nem telnek el úgy, hogy ne nézném meg a Forma 1-es futamot.
- Egyébként mehetünk is felőlem, mert mindjárt sötétedik. Mi meg ugye gyalog vagyunk. - pillantottam a narancssárgára festődött égboltra. |
-Aha, aha, biztos -vontam vállat. Nem nagyon érdekelt perpill a karma, meg a hasonló baromságok, úgyhogy próbáltam figyelmen kívül hagyni egy időre.
-Ó, dehogyisnem... most is karambolózott két khm.. hatökör -szerencsére pont láttam az akciót. Imádom az autósportot. Roncsderbiken voltam már nem is egyszer. Gyorsulási versenyen is. Szinte mindenhol, és a haverokkal. Egyszer fordult elő, hogy csajt sikerült a pálya közelébe csalnom. Mondjuk ő jobban élvezte, mint Alison.
-Menjünk? -kérdeztem, mikor vége lett. |
- Dehogy nem, ez nagyon vicces, sőőőőt gonosz. Tudod ez a sors irróniája, a karma. - mondtam halkan. Minek érezzek együtt, ő is gonosz volt velem, én is ezt veheti a bosszúm első lépésének.
- Minek azt? Nincs benne semmi érdekes. - legyintettem de éppen ekkor rongyolt egymásba két kocsi, így számukra is véget ért a verseny.
- Na jó... ez már nem érdekes... nem lehet igaz, hogy itt nincs egyetlen normális pilóta sem... - sóhajtottam fel szomorúan a tenyerembe temetve az arcomat. |
Mikor láttam, hogy Alison röhögőgörcsöt kapott, attól, hogy beült elém az az xxl seggű nőszemély. Kifejezéstelen arccal néztem rá. -Nem röhög! Együttérez! -korholtam le. Aztán egy kis ideig még kussba maradtam, de előtört belőlem a nevetés.
-Hát ja. Csak szeretném azt még látni -néztem a csajra, majd próbáltam kilesni a viziló mögül, kisebb nagyobb sikerrel. Tényleg rohadt nagydarab volt. Nem is értettem, hogy jött el idáig a saját lábán. Két széket elfoglalt ülve. Reménytelenül csóváltam a fejem, végül felálltam a helyemről. |
- Enyhén szólva... - ráztam a fejem az autós szerencsétlenségére. Tekintetemmel Vinnie-t lestem. Rövid, lényegretörő válaszán csak elmosolyodtam, azonban mikor eljutott a tudatomig, hogy megint le drágámozott felnevettem.
A röhögőgörcs csak akkor kapott el amikor beült Vinnie mellé egy hölgy aki igen nagy kufferral bírt, amely nem volt a legkívánatosabb.
- Te szegény... - tettem kezemet együttérzően a vállára és nyomtam egy puszit az arcára.
- Ne aggódj mindjárt vége... - lestem a körszámláló izére, már ha volt olyan. |
Én drukkoltam a kedvenc versenyzőmnek nagyban, és pont az ment neki a falnak. Tágra nyíltak a szemeim és szinte egyszerre sóhajtottam fel Alisonnal. -Balfasz -állapítottam meg.
Majd a leányzóra emeltem a tekintetem és hallgattam a kis szövegét.
-Drágám, ez hangulatfüggő -kacsintottam rá és újra a versenyautókat stíröltem. Az az erő, ami bennük van. A gyorsaság. Imádtam a pálya közelében töltött minden pillanatot. Kivéve, mikor elémállt egy tehén nagyságú nőszemély, akinek még a segge is kilátszott valamennyire. Hát ezt a legnagyobb heteró-jóindulattal sem mondhattam volna sexy-nek. Tényleg nagyon-nagyon kövér volt, annyira, hogy ha nem látja az ember, el sem hiszi. Mert van egy normális határ, de ő már azt is átlépte. |
Egy szót sem szóltam csak megforgattam a szemem és a helyemen maradtam. Végre a dagi pacák felállt előlem így én is láttam. Nemsokára önfeledten kurjongattam és visítoztam.
- Béna. - sóhajtottam fel mikor az egyik autós nekirontott a falnak.
- Te meg ne hogy azt hidd, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem... én csak kérdeztem hogy mindig ilyen vagy? Vagy csak most nekem kedveskedsz ezzel... - mosolyogtam rá. |
Igaziból nem is hallottam mit mondogatott ott mellettem, vagy a hátam mögött. Talán fájt neki a szorításom? Meglehet. Pedig ez még nem is volt olyan erős.
Miután végre hosszú percek után beértünk a lelátóhoz és elfoglaltuk a helyünket sóhajtottam egyet megkönnyebbülten. Én Jól láttam mindent, nekem megfelelt az, ahol ültem. Így csak elfordultam Alisontól, amikor fedetten panaszkodott.
-Ha ennyire irritál téged a jelenlétem, akkor menj el -néztem újra rá és vártam erre mit fog reagálni. Totál nyugiba voltam még. |
- Beszari vagy! - nyújtottam rá nyelvet incselkedés képpen. Keze egyre jobban szorított így csak felszisszentem és igyekeztem megszabadulni kezétől.
- Engedj már el... ez fáj. - szisszentem fel ismét. Fejemet megráztam mihelyst elengedett és nyugodtan követtem a nézőtérre.
- Nos... ez igazán jó helynek tűnik. - jelentettem ki ugyanis én semmit nem láttam a helyemről.
- Akkor alapból ilyen dilis vagy? - kérdeztem sértődöttségnek semmi jelét nem mutatva. Pedig a csuklóm még mindig zsibogott. |
-Ó, mindegy. Igy is megteszi a hatását, ha egyszer emlited -vontam vállat. Már hallottam is a messziről felbőgő motorok "énekét". Egyre jobban siettem. Akár egy türelmetlen kisgyerek, megfogtam Alison kezét és húztam magam után. Igaziból már nem is nagyon érdekelt, hogy mit mondott, amint megláttam a motorsport park bejáratát. Csak akkor torpantam meg, mikor meghallottam a kérdését. -Nyuszi. Ez legyen az én dolgom -kacsintottam rá mosolyogva. -Egyébként nem -újra megindultam a "park" felé. Amikor a bejárathoz értünk, kifizettem a jegyeket és már küldtek is minket a nézőtérre. |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
