Témaindító hozzászólás
|
2013.09.23. 11:21 - |
 |
[11-1]
Miután vetünk egy kevéske péksütit kiültünk a koli mellett parkba, hogy elfogyasszuk azt.
- Egyébként miért kezdtél táncolni? - kérdeztem mosolyova miután én befejeztem az evést két kicsike pogácsa után. Nem, mielőtt bárki megbélyegezne nem diétázom, nem vagyok anorexiás, nem hányatom magam, de soha nem szoktam vacsorázni, így ez most is csak úgy kénytelen kelletlen csúszott le.
Fejemet a felhúzott térdemre hajtottam és úgy figyeltem Vincent arcát. |
Amint meghallottam a választ varázs ütésre jobb kedvem lett, nem sokára igazán jól fogom érezni magam és ennél nincs is jobb. -Az fantasztikus lenne. -feleltem egy bűbájos mosoly keretében közben felé eső kezemet a combjára helyeztem jelezve, hogy benne vagyok a mókában. -Csak előbb igyunk meg valamit és elintézhetjük a dolgot. -szükségem van egy kis energia forrásra különben nem vagyok elég jó és az nálam szóba sem jöhet. Egy kicsit rászorítottam a combjára majd elengedtem és viszonylag kecsesen felkeltem a padról. |
A kijelentésén azt hiszem nem is igen csodálkoztam. Kifejezetten olyan típusúnak tűnt aki rendszeresen drogozik. Látszott rajta, úgyhogy nem érintett váratlanul a dolog. -Jól gondolod. Az egyik haverom díler. Ha szeretnéd elviszlek hozzá, vagy megadhatom a telószámát -vontam vállat, majd eltapostam a földön az elszívott cigiszálat. Hátradőltem a padon és vártam a válaszát. Megfordult a fejemben, hogy ezért az apró kis szívességért, hogy segítettem neki kérek egy újabb apróságot. Régen voltam már szukával és hát lyuk az lyuk. |
Előhúztam egy újabb szálat, tény ami tény kissé ideges vagyok embertársaságban, meggyújtottam a cigit, szívtam egy slukkot majd kifújtam és elhadartam a saját tánct. -Klasszikus balett. -mégis csak úgy döntöttem, hogy az ilyesféle bájcsevegés nem az én műfajom. -Nos nem köntörfalazom tovább. Elég népszerű srácnak tűnsz, szóval biztos vannak kapcsolataid. Akadt egy kis problémám mostanság, szükségem volna némi anyagra. -az utolsó szót halkabban ejtettem mint a többit. Soha sem voltam büszke arra, hogy ilyeneken élek, de a szükség nagyúr. Ha esetleg mellé trafálok annyi baj legyen még így is jól jöhetek ki a dologból, max. meghívatom magam egy italra aztán hentergünk egyet. Lesz egy jó napja a srácnak na meg nekem is. Miután ezeket sorra vettem magamban megnyugodtam és a szédelgésem is alábbhagyott. |
A nevére csak bólintottam és inkább a cigivel foglalatoskodtam. Kifejezetten örültem neki, hogy ilyen sok idő után újra szívhatok. Igaziból sosem szerettem cigizni annyira, elvétve került pár szál a kezemben, de most pont jól jött.
A csaj kérdésére felé fordultam. Egy kicsit vártam a válasszal, mintha olyan nehéz lenne megválaszolni és rohadt sok gondolkodást igényelne. -Hip hop -böktem ki végül, de nem fordultam el tőle teljesen. Nézegettem egy darabig diszkréten, míg végül fejben megállapítottam, hogy nem az esetem. Mármint... elmenne egy éjszakára, de hosszabb távra nem kérek belőle.
-Te? -kérdeztem magamhoz térve. |
Ahogy elrakom a cigis dobozt a táskámba előtúrom belőle az öngyújtómat és meggyújtva odatartom elé. -Giselle. -válaszoltam a nevére. Kivártam, hogy szívjon néhány slukkot a cigiből, mert akivel együtt bagózol az már félig a barátod, vagyis én így gondolom. Aztán végül elvetem azt az ötletet, hogy odavetem neki, hogy nem tud-e valami jó anyagot erre felé, de majd később biztos adódik rá egy tökéletes alkalom. -Te mit is táncolsz? -egy kis bájcsevej soha sem árt alapon tettem felvégül egy kérdést. Közben ledobtam a csikkig szívott cigimet és ráléptem, majd a felsőtestemmel nagyjából felé fordultam és felpakoltam a háttámla felé eső kezem a támlára. |
Körülbelül a felét lehúztam már az életmentő italnak, mikor felém nyújtotta a cigis dobozt. Elmosolyodtam és vettem egy szálat. -Köszi. De adjál tüzet is hozzá légyszíves -kérleltem, mert nem sok mindenre lenne jó a cigi csak így simán. Ha már van tüze, igazán feltüzelhetne. Vártam a sorom, hogy végre adja nekem is az öngyújtót. Közben odadobtam neki a nevem, hogy ne csak egy idegen legyek a sok közül, akit maximum egy-kétszer látott. -Kevin. |
Azon kezdtem gondolkozni, hogy legalább egy kávét innom kéne ahhoz, hogy haza tudjak jutni, mert a testem teljesen elgyengült. Mikor a srác levetődött mellém alig észrevehetően összerezzentem, majd a fejemet felé fordítottam -Őő, szia! -néhány másodpercbe beletelt mire rájöttem, hogy a suliba láttam már néhányszor, ezért mellékeltem a köszönéshez egy halovány mosolyt. Talán még a segítségemre is válhat. Ugyanis nemrég elkapták a dílerem és már egy ideje tisztább vagyok mint a fehér hó. Elővettem a cigis dobozom és az ujjaimmal a két szélén felnyitottam majd felé nyújtottam. |
Kivételesen nem a táncpróbáról jöttem ide, mert elmaradt. A szobában úntam magam órákon keresztül, míg végül úgy döntöttem, hogy kicsit kimozdulok. Eredetileg a sportpályához akartam menni, mert általában ott vannak a haverok, és az az egyik legjobb hely a városban. Sokszor mentünk már ki piával is... hát jól el lehet baromkodni az biztos.
De végül úgy döntöttem megállok egy picit pihenni a parkban a monsterem társaságában. Mivel szinte mindegyik padon ült már legalább egy ember, ezért random kiválasztottam egyet és letettem magam. A barnás hajú csaj cigizett éppen. Ismerős volt a suliból, többször is láttam ott. -Hello -köszöntem rá és már bontottam is ki az energia italt. |
Alig hogy vége lett a táncpróbámnak idejöttem, még átöltözni sem volt kedvem. Szóval maradt rajtam ugyanaz a fekete leggings, hozzá egy fekete top aminek a végét elég sűrűn rángattam. Feszélyez ha a termen kívül vagyok cicanadrágban, mert inkább vastagabb harisnyának tartom mint sem nadrágnak. Mivel hűvösebb az idő már felvettem egy vörös hosszú ujjú bolerót, bár ettől azért nem tartoztam az igazán melegen öltözöttek közé, de nem fáztam. Egy nyugalmasabb helyen lévő padot próbáltam keresni, de a nagy sietségben elkezdtem szédülni így kibékültem egy közelben lévővel is amin egy néni ült. Az öreg hölgy rövid időn belül felállt és távozott mellőlem. Rágyújtottam és végre egyedül lehetettem egy picit a gondolataimmal. Ma lesz az ötödik napja, hogy nem ettem semmit, valószínűleg ennek tudható be az iménti szédelgésem is. |
[11-1]
|